De mi is az a törékeny lőszer és mire jó?
Míg a hagyományos lőszerek lövedéke jellemzően tömör ólommagból és azt borító rézköpenyből áll, ami egyben tarja a lövedéket a célon való áthaladáskor, a törékeny lőszerek lövedéke darabokra esik szét vagy homokszerű anyaggá dezintegrálódik az első keményebb felületbe történő becsapódáskor.
Ezeket a törékeny lövedékeket általában három fő okból használják:
A törékeny lövedéknek kisebb az átütése, mint hagyományos társainak, mert miután szétesett, a leváló darabok jóval kisebb tömege és mozgási energiája nagy eséllyel elégtelen hozzá, hogy keresztülvigye egy keményebb struktúrájú célponton. Például egy törékeny lövedéknek is megvan a kezdeti energiája (ameddig egészben van), hogy behatoljon a célpontba, de nem elegendő ahhoz, hogy kilépjen belőle és/vagy áthatoljon egy közeli falon.
Mivel a szétesett lövedék darabjai sokkal kevesebb energiával rendelkeznek, mint az egyben maradó lövedékek, így sokkal kisebb energiával tudnak visszapattanni is. Ebből következően ideális választás lehet a fém célok használatakor vagy a zárt térben történő gyakorlás és képzések során, mert sokkal kisebb az esetleges gurulatok és repeszsérülések esélye.
Mivel a törékeny lövedékek előállításához használt anyag gyakran rézötvözet vagy porított, sajtolt réz, esetleg ón, amelyet fém vagy polimer kötőanyaggal tartanak össze – nem ólommal – a törékeny lőszerek legtöbbször nem toxikusak.
Hátrányok
Természetesen a törékeny lőszernek is megvannak a maga árnyoldalai. Először is, mivel kemény felületek esetében nem túl jó az átütőképessége, vagy legalábbis ezt követően már nem tartja meg a megállító képességét, nem a legideálisabb választás ön- vagy lakásvédelmi felhasználásra. (Független tesztek alapján például a Sinterfire 9×19 lőszere gond nélkül átlövi az autó ajtaját, vagy a csomagtartón keresztüllőve még a hátsó ülést is, de közben elkezd „elfogyni” a lövedék). Egy jó minőségű, kontrollált expanzióval bíró lőszer nagy valószínűséggel még bútoron vagy karosszérián való áthaladást követően is képes hatékonyan megállítani egy támadót, egy törékeny lőszer valószínűleg nem.
Ehhez hozzájárul az is, hogy becsapódást követően nem expandálnak, hanem gyakorlatilag FMJ lövedékként viselkednek, így lényegében nincs megállító erejük, ha a találat nem központi idegrendszert ér.
A másik probléma, hogy mivel rézből vagy ötvözetből készülnek, sokkal könnyebbek, mint a hagyományos ólomlövedékek és valószínűleg máshová is fognak becsapódni ugyanabból a fegyverből kilőve, illetve nagyobb távolságon jó eséllyel a szóráskép is nőni fog. Az energiájukat is gyorsabban fogják elveszíteni, ezáltal csökken a hatásos lőtávolság.
A könnyebb lövedék hozadéka az is, hogy bár a visszarúgás kisebb, öntöltő fegyverek esetében megbízhatatlanná, akadályossá teheti a töltés-ürítési ciklust.
Közös hátrányuk még, hogy jóval többe kerülnek, mint a hagyományos lőszerek.
A törékeny lövedékek alaptípusai
Glaser Safety Slug
Ezt a lövedéktípust a Glaser kezdte gyártani még 1982-ben. A lövedék egy vékony rézköpenyből áll, ami 1,3 mm-es ólomsöréttel van töltve (a környezettudatosság itt ugyan csorbát szenved, de negyven éve a lőszer tervezésekor még nem volt akkora divat) és egy végébe préselt műanyag kupak zárja le. A célig egyben repül, becsapódást követően viszont úgy viselkedik, mint egy miniatűr sörétes puska lövése. Önvédelmi alkalmazásra az elhanyagolható átütés és a rendkívül gyorsan leadott energia miatt direkt találat esetén jól használható, viszont egy takarásban lévő támadó semlegesítése már gondot jelent neki.
Fémporból készült lövedékek
Manapság a törékeny lövedékek legleterjedtebb típusa. A lövedék fémporból készül sajtolással, általában valamilyen más fém vagy polimer kötőanyag felhasználásával, ami a kilövés során egyben tartja és a kinézetük ellenére nem rendelkeznek valódi rézköpennyel. Kemény felületbe csapódva a lövedék szó szerint porrá töri magát – vagy legalábbis igen apró részecskékre. Ezeket a lőszereket alapvetően gyakorlásra és képzésekre szánják, mert minimalizálható vele a gurulatveszély.
Szegmentált lövedékek
Egyes gyártók olyan lövedékeket kínálnak, amelyeket kifejezetten arra terveztek, hogy becsapódáskor több darabra törjenek. Ilyen például a Winchester PDX1 Defender sörétes lőszer. A lövedék úgy van pre-fregmentálva, hogy becsapódáskor három nagyobb darabra szakadjon, melyek külön-külön sebcsatornákat hoznak létre és nincs akkora átütésük, mint egy hagyományos gyöngygolyónak.
Ez volt az elmélet. Most lássuk, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban
Tesztünk alanya a Fiocchi 9mm Luger Frangible ZP RHFP
Mit takar ez a rengeteg rövidítés?
RHFP – Reduced Hazard Frangible Flat Point – vagyis lapos hegyű, csökkentett gurulatveszélyű, törékeny lőszer.
ZP – Zero Pollution – vagyis környezetbarát lőszer. A lövedékmag teljesen ólommentes és a csappantyú sem tartalmaz nehézfémet vagy cinket. Manapság a lőszergyárak is igyekeznek meglovagolni a zöld hullámot és „kötelezően” tartanak a kínálatban minimum ólommentes lőszereket, bár ez főleg a vadász kalibereknél jellemző. A tesztelt lőszer azonban annyira környezettudatos, hogy még a csomagolása is egy mezei, barna kartondoboz volt a katalógusban szereplő színes, zöld helyett.
Gyári adatok szerint a lövedéktömeg 100 grain – 6,48 gramm, a kezdősebessége 425 m/s, torkolati energia 585 Joule (hogy milyen hosszúságú mérőcsőből az természetesen nem derül ki), maximális gáznyomása 2350 BAR.
Mivel törékeny lőszerből jelenleg ez az egy típus elérhető magyar viszonylatban, úgy gondoltuk érdemes górcső alá venni. („clean range” lőszerekből pár típus persze elérhető, de ezek jellemzően kimerülnek a higany nélküli csappantyúban és a kevésbé füstölő lőporban).
Alapvetően azt szerettük volna vizsgálni, hogy a lőszer tényleg kisebb repeszhatással bír-e a hagyományos FMJ lövedékekkel szemben, illetve természetesen, hogy milyen a pontossága és megbízhatósága. A tesztek elvégzésében és annak video dokumentálásában Csomán János (www.csomantactical.com) volt segítségünkre.
Repeszhatás – csodák azért nincsenek
A teszt első lépéseként arra voltunk kíváncsiak, hogy a hagyományos, teljesköpenyes lőszerhez képest mennyivel kisebb repeszhatást fejt ki a törékeny lövedék kemény felületbe csapódva. Ehhez fogtunk egy fém IDPA mellalakot és három klasszikus, karton IDPA lőlapot, amikbe „becsomagoltuk” a fém célanyagot. Nevezetesen a két oldalára merőlegesen felragasztottunk egy-egy kartont és ezeket szemből összekötöttük a harmadikkal. Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy a cél síkjában szétrepülő és az esetlegesen visszajövő lövedékdarabok hatását megvizsgáljuk.
Az így született 3D-s IDPA célanyagot az összehasonlítás végett először a normál FMJ lőszerrel, majd a papírok kicserélése után a törékeny lőszerrel lőttük meg – a biztonsági szabályok betartásával 10 méter távolságból.
Az FMJ lőszer teljes mértékben hozta az elvártakat. A sík felületű, még nem kikagylósodott és bizonyos határok között szabadon lengő célról hátrafelé nem jött vissza semmi. A célfelület síkjában azonban sugárirányban tisztességesen beterítette a szétszakadó lövedék darabjaival az oldalra ragasztott kartonokat a teljes magasságukban. A lövedékrepeszek sűrűn és viszonylag nagyobb darabokban szóródtak, amik különösen a kartonok külső oldalán hagytak látványos kimeneti nyílásokat.
A törékeny, gurulat és repeszmentes lőszer azért korántsem volt repeszmentes, de erre valahol azért számítottunk is. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a hagyományos lőszerhez képest sokkal kevesebb és kisebb darab vált le belőle, ami önállósította magát, a nagy része pedig homokszerű halmazállapotra esett szét, visszafelé pedig ebből sem jöttek repeszek. A probléma viszont, hogy ezek a durva, homokszerű részecskék még mindig elég energiával rendelkeztek hozzá, hogy a két, oldalra ragasztott karton lőlapot átüssék. Tény, hogy annyira nem rontja el az ember napját, mint egy szétszakadt rézköpeny srapnelje, viszont a védőszemüveg használat ilyenkor is kötelező, mert a szemben még bőven tud sérülést okozni.
Minden lövés után sírunk, avagy a pontosság és szóráskép vizsgálata
A cím nem arra utal, hogy valaki galád módon gáztöltényre cserélte a betárazott lőszereket, hanem, hogy bár elérkeztünk a teszt élvezetesebb részéhez, nevezetesen a pontosság és szóráskép vizsgálatához, a lőszer ára miatt (2024. decemberében 270 Ft/db!) a fejszámolásban is rutinos lövők minden lövésnél látják, ahogyan csökken a bankszámla egyenlegük… Ilyen árak mellett az ember komolyabban is elgondolkozik, hogy inkább megkéseli vagy cserépléccel agyonveri a lőlapot (egyébként mindkettőre láttunk már példát….)
A próbákat 15, 25, 50, 75 és 100 méterekről végeztük, szándékosan nem befogóállványról, hanem szabadkézből egy avatott lövő segítségével, mert arról szerettünk volna képet kapni, hogy használat közben mit tud a lőszer és nem labor körülmények között. Minden távolságról 5 lövéses szórásképeket lőttünk a fém mellalakra, természetesen minden körben újrafestettük a célanyagot.
Az adott távolságokról lőtt szórások a lenti képeken láthatók. Referenciaként mellé tettük ugyanazon a lőtéren, ugyanabból a fegyverből kilőtt S&B FMJ lőszerek ötlövéses szórásképeit 50 és 100 métereken. A különbség magáért beszél, ugyanakkor a külföldi fórumok tapasztalatai alapján számítottunk is valami hasonlóra.
A könnyű, ólommentes lövedék eleve sokkal gyorsabban veszíti el az energiáját, kevésbé stabilan repül és emiatt a távolság növelésével egyenesen arányosan romlik a szóráskép is. (Ahol nincs meg az öt találat az részben erre, részben a lőszer egyéb problémáira vezethető vissza, amire később térünk ki)
Megbízhatóság – már a lövések előtt és közben is sírunk
Nos bárki, bármit mond, egy dolog kétség kívül igaz a lőszerrel kapcsolatban. Törik. A szó minden értelmében. Mégpedig nem csak az acéllemez mellalakba csapódva millió darabra, hanem félbe még a tárban, kilövés előtt, amire az egyszeri lövő jellemzően nem számít.
A szórásképek vizsgálata során több esetben jelentkezett az a probléma, hogy a tárban lévő lőszer eltört, ezzel elakasztva a pisztolyt. Egy esetben a csőben tört el kilövés előtt/közben. Mivel a gáznyomás a lövedék darabjait könnyedén kifújta a vakvilágba, nem marad elég energia hozzá, hogy a fegyver üríteni tudjon, ráadásul nem csak a kilőtt hüvely maradt a csőben, de a tárban következő lőszer is sikeresen félbetört, ezáltal kettős akadályt képezve.
A mintegy 30 lövés alatt 4 lőszer tört bele a pisztolyba és akasztotta el. Önmagában egy is sok lenne, de százalékos arányban ez nagyon magas. Felmerült, hogy esetleg egy rossz szériát fogtunk ki vagy a hideg lehet a ludas, de közben más sporttárs is beszámolt saját tapasztalatai alapján törésről ezzel a lőszerrel. Ő ráadásul sokkal melegebb időben és bizonyosan más szériából származó lőszerrel, mert fél évvel korábban vásárolta és még a doboza is másféle volt. Szóval egy töltött tárat nem szerencsés dolog leejteni…..
Érdekes ugyanakkor, hogy mindegyik lőszer a hüvelynyaknál tört félbe, ami gyártástechnológiai anomáliákat sejtet.
Önvédelmi és taktikai potenciál
A külföldi beszámolók és vélemények igen színes képet festenek a lőszer ön- és rendvédelmi felhasználásának lehetőségeiről. A testbe csapódva szétporlad, még előtte eltörik, kilépve törik el, átlövi a fedezéket, nem lövi át a fedezéket, ideális a túszmentésre / repülőgép visszafoglalásra, simán átszalad bármin és hasonló állítások pro – kontra. Mivel ez az információhalmaz egy káosz – bár előzetes elképzeléseink voltak – természetesen mi is kíváncsiak voltunk az adott típus mit teljesít ezekből.
Ennek kipróbálására úgy döntöttünk, hogy mivel struktúrájában ez modellezi legjobban az emberi végtagot, egy disznó lábát fogjuk meglőni. (A láb eredeti tulajdonosa ekkor már nem élt, mi eleve bontott alkatrészként jutottunk hozzá a jobb sorsra érdemes sertés végtaghoz!)
Elsősorban azt vizsgáltuk, hogy a csontot meglőve hogyan viselkedik a lövedék a csont vékonyabb és vastagabb részeit ért találatok esetén és vizsgáltuk a túloldalon kilépő lövedék által hagyott nyomokat.
A próbák során egyértelműen beigazolódott, hogy a törékeny lövedék szinte egy az egyben úgy viselkedik, mint a sima FMJ. A csonton gond nélkül átszalad, mint kés a vajon és a mögé tett karton lőlapon is az űrmérettől várható lukat hagyja, magyarán nem esik szét, nem expandál, nem lassul le különösebben. Összehasonlítás képen a szintén könnyű és ólommentes Action 5 SFX expanzív pisztolylőszerrel azonos sertéslábat meglőve bár áthatol, nagy szakaszon szilánkosra töri a csontot a lágy szövetek egy jelentős részét is leszakítva, és gyakorlatilag csak a megmaradt bőr tartja össze a malaclábat.
Elmondhatjuk tehát, hogy önvédelmi és szolgálati célokra teljesen alkalmatlan, mert lényegében nincs megállító ereje. Ez némiképp alátámasztja, hogy korábban az amerikai Federal Air Marshal szolgálat is törékeny lőszert (ráadásul üreges hegyűt) használt szolgálati célokra mondván sokkal kisebb az átütése, 2006-ban mégis átfegyverkeztek a Speer Gold Dot .357 SIG lőszerre.
Akkor mégis mire jó?
Sajnos azt kell mondjuk, hogy jelenlegi formájában nagyjából semmire.
Önvédelmi célra az expanzió teljes hiánya önmagában is alkalmatlanná teszi, viszont az a tulajdonsága, hogy a lőszer találomra eltörik már a tárban és elakasztja a fegyvert konkrét életveszélyt jelent a használójára nézve. Ugyanez igaz a rendvédelmi felhasználás esetén is, azzal súlyosbítva, hogy nem csak az intézkedő, hanem a megvédendő, kimentendő személyek életét is veszélyezteti.
Sportlövészetben ugyan nem merülnek fel életveszélyes szituációk (vagy nem emiatt), viszont egy fegyverbe beletört lőszer által okozott akadály elhárítása annyi plusz időt jelent, amin elmegy egy egész verseny. Nem beszélve arról, hogy a versenyszerű lövészet lőszerigénye mellett irreális kiadást jelent a normál lőszerekhez képest konkrétan kétszeres darabonkénti ár, különösen ilyen selejtarány mellett.
Steel Challenge-re és beltéri gyakorlásra ugyan praktikussá tenné a relatív gurulatmentessége, viszont a horribilis költségfaktor és a véletlenszerű törések miatt erre sem kifejezetten alkalmas.
Illetve egy dologra talán mégis. Egy témában jártas sporttárs megállapítása szerint bizonyos harmadik világ béli, fejlődő országokban ideális közbeszerzési termék lehetne, mert borzasztóan drága, de cserébe gyakorlatilag teljesen használhatatlan.
A tesztről készült videó megtekinthető a Csoman Tactical Youtube csatornáján: Lőszerteszt videó
A helyszínt a Gyarmatpusztai TTK lőtér biztosította.
